Bocsáss meg nekem Uram,
mert állok.
Mozdulna a lábam,
de mégis csak állok.
Milyen sokáig mondtad:
-Ne állj! Gyere kövess!
Hiába hallottam,
mindig másra mutogattam.
Újra meg kellett mutatnod,
ha elfordulok, megállok,
nélküled csak buta báb vagyok,
de a zsinórt nem Te mozgatod.
Bocsáss meg Uram, szófogadatlan voltam!
Vedd hát a vezetést örökre kezedbe,
arra menjem testem is, amerre Lelked vezet!
Köszönöm türelmed, hűségedet,
hogy engem úgy szeretsz!
Nem vágyok már semmi egyebet,
csak menni, fogva Szent Kezed,
S felvenni az úton, amit elém leteszel.