Uram, áldalak a lábnyomokért!
Fényt gyújtottál az ösvény végén,
mutatod az utat, az ösvényt.
Így már messziről láthatom a fényt.
De TE ismersz, nekem ez nem volt elég,
ezért nyomokat tettél az út mellé!
Uram, áldalak a lábnyomokért!
Csodálatos ez a vezetés,
lépésről lépésre TE-feléd!
Nem tudom, meddig tart még,
nem tudom mennyi öröm, és bánat ér,
de TE mindig örülsz velem, és
bánatomban vigasztalsz.
Tudom, TE vársz az ösvény végén!
Uram, áldalak a Lábnyomokért!