Már várjuk őket, ahogy besötétül.
Karácson el nem múlhatik enélkül.
És kezdik is már gyenge cérnahanggal,
fújják, fújják az ablakunk alatt
a betlehemes dalt: „Mennyből az angyal…”
Megostromolják a vén házfalat.
Látatlanul is rájukismerek:
ez Vince, a kis tehenészgyerek,
az meg Virág, az a vékonyka szoprán,
a szomszédék kislánya, libapásztor,
az a rekedt hang, az meg a kis Orbán,
almalopáson kaptuk rajta párszor.
Ezek mind félve tisztelik a házat,
hanem most minket száll meg az alázat.
Mert most, e misztikus estén, esengő
kis hangjuk úgy cseng, mint templomi csengő.
Ma este mind elveszi a nevét
és törpe kis személyisége megnő
és pusztul az, aki ellene vét:
a gyermek énekel kint, a Jövendő!