Fussatok, rémülettől holtradermedt,
őrizők, fussatok a főpapokhoz!
Dadogjátok el nekik fogvacogva,
mi történt! Talán lesz elég aranyuk
megvásárolni a nyelveteket,
hogy a húsvéti hír tovább ne fusson.
Vagy az örömhír szélsebes futását
senki se képes megállítani?!
Már Magdaléna fut a szürkületben
vak rémülettel az apostolokhoz:
„Üres a sír! Elvitték az Urat!”
Aztán ők futnak kifulladva versenyt,
hogy lássanak elárvult lepleket,
az üres sírban, mint néma tanúkat,
és ébredező hittel higgyenek.
Magdaléna találkozik Vele,
átszegezett lába elé borulhat,
s futhat a rábízott szent üzenettel.
S futnak, feledve a gyászt, keneteket,
futnak az örömmondó asszonyok.
S az estében Jeruzsálem felé
fut boldogan az emmausi kettő.
Szent mozgósítás: századokon és
ezredeken át futni a jó hírrel!
Krisztus győzött! Krisztus feltámadott!
Fussak én is? Hová, Uram, kihez?
Kihez bűneiben vagy bánatában,
kihez könnyeiben, vagy közönyében?
kinek hirdessem, hogy élsz,
hogy velünk vagy,
feltámadott, diadalmas Segítő!?
hogy szereteted, irgalmad, hatalmad
tegnap, ma és örökké ugyanaz!
Hisz találkoztam én is Teveled!
Nekem is szól mozgósító parancsod!
Húsvéti híradó vagyok. Futok!