Magyar anyák, virágos ágak,
Köszöntöm asszonylelketek!
S míg morzsa, selymes rózsaszálak
Fonják át tiszta kebletek
Én áldom csendbe’ azt a házat,
Hol gőgicsél a kisgyerek.
Magyar anyák, virágos ágak,
Köszöntöm asszonyszívetek!
Amely fölött ott szundikálnak
A glóriázott kisdedek, —
S megáldom csendbe’ azt a házat,
Hol gőgicsél a kisgyerek.
Anyák, kik boldogan vonjátok ölre
A szívetekből nőtt magot,
Ti adtok fénnyel tündökölve
E fáradt Földnek új Napot,
Reménysugárt, — s egy tépett honnak
Fájó sebére — balzsamot.
Magyar anyák, a szíveteknek
Beszédes álma égig ér!
Hallom jövését uj seregnek,
Mely uj csodáju fényt ígér, —
És áldom mind, mind azt a házat,
Hol ember-angyal gőgicsél.
Magyar anyák, virágos ágak,
Köszöntöm asszonylelketek
S a harmatszívű kisbabákat,
Akikre fényt leheltetek…
S megáldom szótalan imával
A liliomos kerteket!