Szemedben tükröződnek álmaim,
Öledben ringatódzik a remény.
Mély felhőkből emelnek szárnyaid,
Álmodozom a világ peremén...
Nehéz és reménytelem volt utam,
Míg hozzád eltaláltam - én Uram.
Ember vagyok, és mint ilyen, pihen,
És magamra hagy Hozzád hű hitem.
Magányomban a sötét rám talál,
A mélység lehúz - száraz rózsaszál -
Nem bimbódzó, gyönge rózsavirág,
"Akit régen vár az egész világ".
Síron túli, borongós hangulat,
Ködös szememen nehéz kábulat,
Térdre rogyom, de reszket a kezem,
Imádságra vágyom - betegesen.
Hálám hozzád száll újra, Istenem!
Elhagylak, de te nem hagysz el sosem.
Utánam nyúlsz, tenyeredre emelsz,
Átszállsz velem a bánatok felett.
Karácsony éjjel meghajtom fejem,
Jászladhoz helyezem bűnös szívem.
Csak egy "szó", mit mondasz, csak egy mosoly,
S a rab ember többé már nem fogoly.
"Születésünnep" ez mindenkinek!
Újjászületett ember - mind tied!
Benned és veled az élet boldog,
Hosszú út - többé már meg nem botlok!
De ha mégis - mert csak ember vagyok,
Tudom, Reád mindig számíthatok!
Jézus ragyogja át az életem!
Reményem elhagyhat, de Ő - sosem!