Hála neked, hogy
nem mérhető és látható Isten vagy,
hanem mérhetetlen és láthatatlan.
Hogy nem az egyik lehetséges Isten vagy,
hanem a lehetetlenek Istene.
Hogy nem kiszámítható Isten vagy,
hanem kiszámíthatatlanul leleményes.
Hogy nem szenvedélymentes,
unottan közömbös Isten vagy,
hanem a szenvedélyes önkívületé.
Hogy nem irgalmatlan Isten vagy,
hanem olyan, akinek irgalma égig ér.
Hogy nem hatékony Isten vagy,
aki megköveteli híveitől a növekedési
százalékokat, hanem türelmes.
Hogy nem haragvó Isten vagy,
hanem késedelmes a haragra.
Köszönöm, hogy nem személytelen
természeti erő vagy,
hanem személyes szerelmes.
Köszönöm, hogy mérhetetlen létedre
mérhetővé, kicsinnyé tetted magad értem.
Hogy láthatatlan létedre
látható alakot öltöttél értem.
Hogy bár hatalmas vagy,
emberméretre zsugorodtál értem.
Hogy bár emberméretre zsugorodtál,
isteni erő sűrűsödött benned.
Hogy bár isteni erő sűrűsödött benned,
elszenvedtél mindent,
többet is, mint az ember.
S bár elszenvedtél értem mindent,
mégis az öröm Istene voltál.
S bár az öröm Istene voltál,
nem érted be a saját örömöddel.
Bár szomjaztam rád,
te jobban szomjaztál rám.
Bár esküdözöm,
hogy mindent odaadnék érted,
te valóban mindent odaadtál értem.