Teremtő Isten, hová tekintsek,
Hol ne lássam hatalmadat?
A fényes napban, a porszemben
Te megdicsőíted magad!
Égen és földön mindenütt
Dicsőséged lángfénye süt.
Bámultam a végtelen tengert,
S fűszálon függő harmatot,
Hozzám a búsult menny dörgése
S a méhdongás is elhatott.
Néztem vulkán égő poklába,
A fénybogárkát símogattam;
Hallám a vihar szárnyát zúgni,
S az ért kalászt zizegni halkan...
S - Teremtő Isten! - földön, égen,
Léted kiáltá minden nékem!