Túrmezei Erzsébet

Krisztus követése

Városokon át, falvakon által ott halad Ő és telve csodákkal, a levegő: mert szökdel a sánta, vakok ujjongnak a napot látva, néma ajkon is örömdal zendül. Halott lép elő hideg verembül. A csodatevőt kíséri, amerre megy, lépdel a lába, betegek ezerje. Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson. Úr a halálon! Úr elmúláson! Nevét a hír is szárnyra kapja. Tanítványai kicsiny csapatja boldog, hogy benne Urára tekinthet. Úgy szereti mindet és vezeti mindet! Galilea fénylő ege alatt Isten fia halad, halad, halad. ...Valakit ott a koponyák hegyére kísér a nép. Száz sebből csorog a vére. Ostormegtépte vállán durva fábul nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul. Gőgös gúnnyal farizeusok nézik, vad poroszló hogyan sújt rajta végig. Körültekint. A lázas két szeme mintha keresne, mintha kérdene: hányan vele és hányan ellene? Hányan vele? Fenne a kereszt alatt viharvert, könnyes, árva kis csapat: a tanítvány, akit szeret vala... néhány asszony még... zeng a kardala hideg közönynek, hahotázó gúnynak. Fekete földre véres cseppek hullnak. Mit vétkezett, hogy így kell halnia?! Szenved, szenved az Isten Fia! Szenved, szenved az Isten Fia. Ő ment az úton. Hátra nem tekintett. Életet mentett, égi magot hintett, s bár százak, ezrek léptek nyomára, tudta, hogy megy: fel a Golgotára. Tudta, hányan maradnak el mögötte. Azt kérdezik csak, uralkodni jött-e. Ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve. Szenvedni vele kinek volna kedve? Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt, csak egy viharvert, árva kis csapat, csak annyi lesz az, ami megmarad. Isten Fia halad, mégis halad ma is. Napfényen... viharon keresztül... vad tengeren is hívó szava rezdül. Elő, tengeren járó Péterek! Hány riad vissza: Tovább nem merek. Pedig tovább még, a főpap elébe, hol rágalom tőrét döfik a szívébe. Ki vele járt viharzó tengeren, Hány mondja most gyáván: ,,Nem ismerem." Tovább, tovább! Kereszt gyalázatát hordva ki éri el a Golgotát?! A könnyes, árva, viharvert csapatnak odaát pálmát és koronát adnak fehér, hótiszta angyalseregek. Kitárulnak tündöklő egek. Ujjongva zeng az örök hálaének. De hányan lesznek, akik odaérnek?