Az éjszaka elgondolkodtam rajta,
miért nem ücsörögtem soha a kispadon.
Ezer emlék, ezer fura álom, ezer szánom-bánom,
mit, mikor, hogyan másként kellett volna.
Évszakok fordulnak, változtatni utólag nem lehet,
többször kellene lazítani szorgos emberek!
Most, hogy késő, már tudom a rövidke választ,
amikor a munka eláraszt, akkor is tudj megállni!
Ne tétovázz, adj időt magadnak, számolj el százig,
húzódj be a zápor elől, ha elérsz egy kis házig,
nem jó, ha az ember akarattal bőrig ázik!
Bajt hozol magadra, másoknak sem használsz,
ha zordon időben a szabadban kószálsz.
Napsütésben is pihenj le kicsikét pajtás,
nem megy egyfolytában a létért való hajtás!
Kérjed józanésszel a mindenség Urát,
adja megtartani a bencés regulát!