Nincs nekem egyetlen díszem,
csak mezítelen lelkemet viszem.
Itt marad párna és paplan…
Minek küzdöttem szakadatlan?
Fohász és ima közt békén
merengek az Úr égszín kékjén,
életem lassan elillan, ha lámpásom utolsót villan.
Istenem ad tán egy fényjelet, szépeket ígér a képzelet!