Tudom, ott vagy az egekbe’,
kérlek, majd lakodba engedj be,
fohászkodva mondom a nevedet,
országod, ami mindörökre a Tied,
megosztod, hogy ne légy egyedül,,
Dankó Pista Neked zsoltárt hegedül,
ott fent van Bartók és Kodály,
mert bíz’ nagy a mennyei hodály,
amelybe juhaid szelídje befér,
köszönet Néked mindenért!
Légyen úgy, miképpen akarod,
sóhajtom, ne vedd le rólunk a karod,
tárd ki fölénk áldó kezedet,
szenteltessék meg a Te neved!
Mindenkor táplálékot adsz minekünk,
pedig nincs is reá érdemünk,
fehér vagy barna az a kenyér,
érződik, rajta van az isteni tenyér.
Bűneimet bocsájtsd meg kérlek,
hogy másokkal békében éljek,
Tűrjem a bántást, ne üssek vissza,
könnyeimet az anyaföld felissza,
ha elragad a kísértés, óh, segíts,
esdve kérem: a gonosztól szabadíts!
Ámen.