Keskeny palló van az élet vízén,
mégis által megyek rajta biz’ én.
Gyakorta küzdök habjaiba,
kapaszkodom Isten karjaiba.
Szivárványon lógok, szédül fejem,
úgy kell, ha nem tudom, hol a helyem.
Magam a magasból le ne vessem,
jaj, csak szakadékba nehogy essem!
Ég, Föld között vagyok, fázom nagyon,
vesszőfutásom majd abbahagyom.
Kavicsot dobok az öreg tóba,
Merülök, ha eljön a végső óra…