Körbeállanak engem a hegyek,
védenek, mint bevehetetlen bástya.
Hála a Magasságbelinek, hogy ezt a szépet
az ember idősen is tiszta fejjel látja!
Ne hidd, hogy némák, beszélnek,
Szólnak hozzám, zenélnek,
megnyílt a fülem, hogy halljam,
Istent mindenekfeletti erőnek valljam.
Völgyeket ölelnek erdőket zárnak,
csúcsaikon mindegyre várnak,
kapaszkodni alig tudok rájuk,
fáradt vagyok, csak érjek alájuk!
Fölöttem kék ég,
mögöttem tavaszok, nyarak, őszök,
s lassan a telem is…
fordulnak az évszakok velem is.