Pucéran állnak a fák,
hajléktalan árnyak dideregnek,
menteném a csendet az utcára kerülőknek,
irgalom a fázóknak, éhezőknek!
Nem fordítom el fejemet,
de nézni csak résnyin tudok,
félárbóc szemekkel némán mordulok,
üres zsebemben részvétet morzsolok.
Fényben a város, Isteni gyermek érkezik,
lelke rajta, aki pazarlással vétkezik.
Jézusunk tőlünk nem ezt várja,
hisz Ő a gyermekek és szegények barátja.
Szerényen, istállóba behúzódva,
félénken, emberektől megzúzódva,
áldott kezét ha felénk nyújtja,
szíveinket szeretetre gyújtja.
Kisded, ó ne engedj hideg telet,
lásd embertársainkat, a sok „felet”!
A ruha rég leszakadt róla,
kevéske motyóját kiteszik a hóra,
reménye sincs a jóra.
Sokakon segítene a rivaldafény ára,
De reklám az úr, hol a megértés mára?