Értük mondok most imát,
Akiket halálra vertek,
Akiket arccal lefelé temettek,
Akik megalázva is
csillagok maradtak,
Akik fényt adnak,
mert diadalt arattak.
Értük mondok most imát,
Kik a szabadságért síkra szálltak,
Akik bátorságban előttünk jártak.
Kérdezem magamtól,
s minden magyartól:
tudnánk, mernénk, bírnánk?
Nem futnánk sikoltva,
ha nevünket gyilokra hívnák?
A költők szebben írtak Róluk,
szomorúan fejet hajtok én is,
az ember emlékezik, ha vén is.
Lelkük magasztosult az égben,
gyertyák értük égnek,
imára kulcsolt kézben…