Fátyolos az ég, látszik a kékje,
lenéz az Isten, világa szép-e.
A teremtés óta általunk romlott,
bűneink miatt majdnem széthullott.
Segíteni rajta Alkotója tudna,
ha valaki Néki keservünkről szólna.
Talán meghallaná, keze ideérne,
kicsit fölemelné azt, ki hittel kérne.
Amíg így töprengtem, kisütött a nap,
általa a bús élőlény új erőre kap.
Kell a szenvedés, tisztul a lélek,
velem az Isten, cseppet sem félek.