Ki vagy Te, ki visszajöttél, istenségből ember lettél?
Emberségből értünk haltál, pokol tornácán is voltál.
Romlandó lett embertested, keresztfádat vérrel fested,
sziklasírtól követ taszítsz, fényességeddel megvakítsz.
Tudod, mi a földi bánat, dicsőséged Mennyből árad,
szívünk, lelkünk egyre kutat, megnyitád az égi utat.
Követőid, támadóid, álmélkodnak káromlóid,
imádóid buzgó szívvel, dicsőítnek igaz hittel.
Te vagy a nagy kegyes Isten, irgalmadra bízva minden,
jóságodnak nincs határa, értünk mentél Golgotára.
Itt van tested kenyér színben, kovásztalan régi ízben,
fehér borban piros véred, kegyelmedet bőven méred.
Aki lelkét feléd tárja, árad reá tüzed lángja,
Testamentum nekünk hagyva, megbánás kegyelme adva.
Te vagy jónak kútfője, lelkünk megmentője,
fényes trónod Mennyégbe, kérünk, minket is vígy be.
Dicsérhessünk odafönn, holtunkban is örökkön.
Zeng a harang hívó szava, örülj szép Szűz, Alleluja!
Fáradt lelkünk megpihen Jézus dicséretében. Ámen.