Krasznavölgyiné Koltai Lívia

Autisták imája - a nagymama szívéből leplezetlenül

Édes jó Istenem, fohászkodom Hozzád, fordítsd védelmemre jóságos szent orcád! Bajom a világgal csendesen viselem, tudom, kezedben esendő életem. Fáj, mikor bántanak, zokszó nélkül tűröm, keserű bánatom nehezen legyűröm. Anyámnak, Mamámnak néha panaszt mondok, amikor felettem tetőznek a gondok. Mikor nem értenek, gúnyolnak a társak, édes jó Istenem, add, hogy tisztán lássak! Tudjam, a felnőttek mit várnak el tőlem, add, ne gondoljanak furcsákat felőlem! Fogadjanak el így, ahogy teremtettél, megtartottál engem, hála, melengettél. Fogd a kezemet, mikor botladozom, mennyei látásra én is áhítozom. Kincseket, hatalmat, mindent adj azoknak, akik sóvárgóan arról álmodoznak! Ilyent én nem kérek, csakis oltalmadat, segíts, érezhessem atyai voltodat! Lehessek testvére édes Jézus Úrnak, akit vétkeinkért csúful ostoroztak! Drága vércseppjeit temesse el könnyem, tisztulva juthasson lelkem Hozzá könnyen! Szépséges Szűzanyám, mennyei patrónám, bántások idején viselj gondot reám! Űzd el közelemből a gonoszt, ne győzzön, tiszta kék palástod fölöttem redőzzön! Uram, Hozzá, én porszem, buzgón imádkozom, bizton érzem, Benned sosem csalatkozom. Tudom, hogy segítesz, semmitől sem félek, Tőled indultam el s egykor hazatérek. Ámen