Idén majd egy fenyőágból áll,
tűlevelei között fehér cérnaszál,
arra fűzve pattogatott kukoricaszemek,
módos ember ezen gunyorosan nevet.
Lelki szememnek fehér hópehely,
rajta lebeg angyal, s kezében kehely,
így szerényen várom kicsi Jézusom,
míg az ünnep kintről kihívón nyomul.
Tarka kavalkádok, cifra látomás,
több az én ágamon a kedves varázs,
alá szamárháton jő a Szent Család,
apró otthonomban lesz égi parázs.
Tüzük milliónyi szívet melegít,
miközben az áhítat lázasra hevít,
köszönjük az élő Istennek fiát,
buzgón énekelünk néki glóriát.
Összekapaszkodva árva teremtmények,
örülünk a Kisded megérkezésének,
halkan beszélgetünk ifjak és vének,
csendes éjszakában elszunnyad a lélek.