Ím, előttünk a mérhetetlen tenger,
kalászos rónaság.
Arat a szem, az ész, a lég, az ember,
aratnak a kaszák.
Ezüstösen csillognak, míg a rendek
kévékké lesznek itt…
Minden kaszasuhintás egy imádság:
– Isten jó, megsegít! –
Hálás szívvel nézzük az arany táblák
sorakozását ma.
A verejték beszéde elér hozzánk,
zeng a hálaima.
Felszáll fohászunk Isten trónusáig
ki áldón betekint…
Mi újra zengjük, hittel prédikáljuk:
– Isten jó, megsegít! –
Áldása nélkül mit sem ér az ember
munkája, ereje.
A végtelenség szent dicséretével,
himnuszával tele.
Csendüljön fel hát aratásunk közben
úgy, mint máskor, megint,
Hallja mindenki, higgye mind, ki hallja:
– Isten jó, megsegít! –