Túrmezei Erzsébet

Karácsony este

arácsony este… Hangulatok szállnak… Fehér hópelyhek… fehér angyalszárnyak… Szelíd melegséggel van szívünk tele. Aztán megyünk tovább, sötét lesz újra, csillag nem ég, utunk hóval befújja bús életünknek dermesztő tele. Karácsony este... Ó, csak gyermekemlék! Szívünk kérdezve vár: Emlékszel még? És éled, újul sok csodás mese. Aztán megyünk tovább. Reánk tipornak szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap. És nem kísér már az emléke se. Karácsony esteCsoda! Vég és Kezdet, Világosság és Élet született meg, hol a halál volt csak, naptalan sötét; Élet, aki az életét letette, s szent szeretettel magára felvette a megváltásnak emberköntösét. Karácsony este! Csoda! Új teremtés! A kegyelem, az élet megjelent és kincseivel lelkem, feléd siet. Egyedül, árván tovább mért haladnál? Van megtartód, akit ha megragadtál, kegyelem, élet, minden a tied! Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi ének Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Itt a Megváltó! Itt a szeretet! Elhagyott, árva senki nem lehet. Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Szálljon a jó hír! Vigyük szerteszét! Hirdessük Isten nagy szeretetét! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Hirdessük szóval, tettel, élettel: Jézusban Isten szívére ölel! Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. Itt a karácsony! Itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből. emberré lett. Ő hoz a földre békességet.