Lehullt az este.
Puhán, mint akinek nincsen teste,
Paplan alá bújt,
S (a) paplan mintája csillagot fújt
A sötét égre.
Gyertyafény remeg,
körötte
kicsiny, áldott gyermekek,
Havas az égbolt…
Sok éve tán ugyanilyen éj volt.
Gyermek született.
Magasságból, az Úrtól küldetett,
hogy Jel, Fény legyen!
Gyermekszemek figyelnek csendesen.
Látják a jászolt,
Melyet talán egykor József ácsolt,
Látják a szénát,
Melyen a szent egyszerűség lép át,
És ott van a Szűz.
Lelkében lángol az Isteni tűz,
Szemén könny ragyog.
Mellette szelídszavú angyalok.
Glória, glória!
így szólt az angyal,
egy kislány táncol a csillagokkal,
szalad a réten,
lábnyoma szikráz hófehéren,
fut, csak fut tovább,
keresni az Isten szent jászolát!