Azt kérded: mi legyél?
Legyél só, mely ízesíti az ételt,
legyél hát fény, mi gyújtja a világot!
Vagy nem hallottad ezen igazságot?
Korintust járva atyáid hirdették,
az égő fáklyát tartóra helyezték,
Mondták: „a sápadt mécsbelet ki nem oltja”.
Boldog az, kinek Istenre van szomja!
A megtört nádszál nem töretik össze,
Az alázatost már nincs, aki kövezze,
Csak Igazság van, feltétlen Szeretet,
imádságra kulcsold mindkét kezedet.