Ez a csendben érik,
A néma ragyogásban,
A fojtott sóhajban,
Az édes vágyódásban,
Nem te választottad Őt,
hanem Ő választ téged,
Megtelik a lelked,
míg koronát nyújt néked.
Felveszed keresztjét,
S megindulsz a hegyre,
Szüntelen látod Őt,
S szólongatod egyre.
„Istenem, mindenem!
Immáron tiéd lettem,
Megszűntem „én” lenni,
Maradj, maradj mellettem!”