És újra elestél, Uram.
Válladon a Kereszt fája,
kínok zordon Golgotája,
Véres kő, mely húsod vájja,
csak test az, mi földre zuhan…
Esünk gyakran, botlunk sokszor,
Felhő vonul a Nap alatt,
A szív dobog, lüktet, megszakad,
s a menet egyre csak halad,
míg vadul suhog az ostor…
Állj fel, Mester, állj fel újra!
Hadd töröljem fáradt Tested,
Kendővel, mit véred festett,
vállamra vegyem kereszted,
s induljak a végső útra…
Odafönn a Kálvária,
Összeér az Ég a Földdel,
a Keresztfa bimbót zöldell,
Virágon nyílt harmat-könnyel,
S középen áll Mária…