Felfüggesztették a fára,
Fején véres koronája,
Karját ölelésre tárja,
Ő a koldusok Királya!
Kezén-lábán szögek égnek,
Tanújele hű Szívének,
Szemében az apró fények
pásztázzák a messzeséget.
Hatodik órának táján,
Így kiált fel: „Abba, Atyám!”
Belenyugvás kínzott arcán,
elpihenés Keresztfáján…