A teremtés hajnalán, mikor
a lét rezgett és remegett,
mikor a csodát, még fátyol
takarta,
ott, a Nagy Vizek örök
keringésén a Lélek lebegett…
S termékeny szavára az Élet
fakadni, pattanni lártszott,
az őrült Khaoszból
az Isteni rend, s erény vágott
új ösvényt neked s nekem.
Nézd! E napon ugyanaz a Lélek
teremt benned és bennünk
kimondhatatlan édességű csodát,
leborulva, bezárt karokat kitárva
(csak) annyit kell tennünk:
Vállalni a „Hiszekegyet” mindenek
fölött,
hinni, hogy az Isten közénk
költözött,
S most úgy van itt, mint a Jelen.
S tudd, hogyha felharsannak
az Időtlenség harsonái,
a Lélek megrendíti majd
a Földet,
a Halál, a benne rejlő perc
csupán csak szemhunyásnyi
egnységet ölel fel s (a) teljesség
kezdetén
úgy csüngünk, remegünk Isten
szerelmén,
Hogy könyek között sírjuk: Amen!
Rá majd a vének felelnek: Úgy legyen!