József Attila

Prédikáció

Nagy hitvallás a nem-akarás - Tán próféta vagyok én. De jöhet azért akárki más. Ha akarnánk, hát ne akarjunk (Tán próféta vagyok én) Minden gőgöt földbe takarjunk. A férget el miért tapossam - (Tán próféta vagyok én) Úgyis elpusztul hamarossan. Legyen már ez a hitvallásunk (Tán próféta vagyok én) S a szeretet lesz áldomásunk. Az Isten szava most újra szól (Tán próféta vagyok én) Minket hí, emberek, valahol. A szív jól van csinálva itt benn (Tán próféta vagyok én) Éljünk! éljünk ebben a hitben. Gőg, akarás sokakat vitt el (Tán próféta vagyok én) S minek a fegyver, küzdjünk hittel. A hit a lélek állomása (Tán próféta vagyok én) S ez a szeretet hitvallása. A háború s minden borzalom (Tán próféta vagyok én) Feküdjék végre ravatalon. Majd így fogunk nagy nyugtot lelni (Tán próféta vagyok én) S egymást boldogan megölelni. Ápoljuk hát a szeretetet (Tán próféta vagyok én) E dús növényt, mit Isten vetett. A szeretet az örök élet (Tán próféta vagyok én) Az akarás mar, kínoz, éget. Sorsok voltak az akarások (Tán próféta vagyok én) De elpusztultak, jöttek mások. S károg fölöttünk Sorsunk, varjunk (Tán próféta vagyok én) Éljünk, csak éljünk. Ne akarjunk.