Somogyi Imre

Jöjj el Szentlélek

Fájó emberszívbe, mint gyógyító balzsam, lázongó lélekbe, mint hódító dallam, zokogó sírásra, mint öröm harangja, életnek, tavasznak hívogató hangja: Jöjj el, Szentlélek! Gyenge női szívbe, mint az erő lángja, kereső lélekbe, mint lobogó fáklya, kedvesség és jóság langyos fuvalmával, a szelíd Megváltó gyöngéd uralmával: Jöjj el, Szentlélek! Kis gyermeki szívbe, mint a csengő ének, ártatlan lélekbe, mint a vidám élet, ezüstkacagással, angyalseregekkel, atyai mosollyal, igaz szeretettel Jöjj el, Szentlélek! Családi tűzhelyre, mint a hit szikrája, - békesség, boldogság borulván így rája, - magas palotáknak fényes nagytermébe, kicsi házikóknak virágos csendjébe Jöjj el, Szentlélek! Szomorú özvegyhez, mint a remény napja, éhező árvákhoz, mint az árvák atyja, könnyek törlésére, orvosság-adásra, testvéri szent csókra és vigasztalásra Jöjj el, Szentlélek! Bűnnek tengerében hánykodó habokra, minden nemzetekre, kicsikre-nagyokra, hitnek sugarával, Jézus szerelmével, az örök Atyának örök kegyelmével Jöjj el, Szentlélek!