Harangi László

Betegségemben

Kétség, remény már nem himbál ölében, Reszketve nem lesem a holnapot, Nem figyelem aggódva érverésem: Uram, Jézus, Tiéd vagyok! Hideg, meleg, éhség és jóllakottság Lengetheti pókháló sorsomat, A láz leverhet, rossz tüdőm zihálhat: Szabad vagyok, szabad, szabad! Leraktam békén minden földi láncot, Mint megbékélt vitéz a fegyverét, Mögém vetettem mindent, ami földi, Feléd nézek, Feléd, Feléd! Ha intesz, újra felveszem a vértet, S a küzdő térre visszarobbanok, Vagy elnyugodni szent öledbe térek: Uram, Jézus, Tied vagyok!