Gerzsenyi Sándor

Nem vagy szolga, hanem fiú

Elérkezett az idő teljessége, Kibocsátotta Isten e világba A Fiút---- egy kis újszülött képében, És véget ért bús földünk éjszakája! Csillag jelezte,hogy király rangú Személy született: szép isteni Gyermek, Benne rejtette el az örök Isten A bűneinkből kimentő kegyelmet. Az éj sötét volt puszta és kietlen, A mélység fölött sűrű. vak sötétség A halál árnya borult e világra. A szívekbe reménytelenség,kétség. De fölharsant a mennynek harsonája,! Angyalok hangja szolt az éjszakába.: Dicsőség mennyben,békesség a földön! A várakozás mégsem volt hiába. Betelt az idő! Meghátrál a sátán, Rettegve vonaglik az ősi kígyó. A messiási korszak beköszöntött. Mit népéért az Úr cselekszik,mind jó.! Elküldte hozzánk szent Fiát az Isten, A törvény alatt lévőket megváltja. Szentlelkét is behozta a szívünkbe. " Abbá, Atyánk!" ---a lelkünk ezt kiáltja, Ha pedig a fiak vagyunk kegyelemből, Mienk a menny is mint dicső örökség! Karácsony éjjelén földre szállt Krisztus, A leghatalmasabb,legdicsőbb Felség!