Én ezen a héten Márkhoz csatlakoztam,
Ahogy leírja az Evangéliumban...
Bethánia falu. Leprás Simon háza.
Máig emlékszem a kenet illatára.
Riadalmat keltett Jézus halk beszéde.
Utalt valamilyen sürgős temetésre.
Megváltónk Máriát pártfogásba vette:
Hagyjátok! Testemet előre megkente.
Látom Júdást, amint oson a papokhoz.
Kitervelte szépen, hogy - bár nem sokat hoz -,
Szeretné végre már pontosan hallani,
Hogy „harminc ezüstpénz! - Hát ez is valami!
Követem az utcán azt a Korsós embert,
Akinél a mester páskabárány rendelt.
A szent vacsorához ő adja a termet.
A tanítványok már le is telepednek.
Beszél szomorúan az Örök Szeretet.
Valaki elárul engem közületek…
Júdás egy ideig sápadozva ott áll,
Majd - az emlék jegyek előtt - kisomfordál.
Az Olajfák Hegye. Botránkozás dombja.
A gyötrődő Mester megütközve mondja:
Mielőtt kétszer megszólalna a kakas,
Simon, Jónás fia, háromszor megtagadsz!
Majd a halk suttogás... Rettentő bánatok
Fakadnak lelkéből: Úgy, úgy, maradjatok,
Virrasztok velem... - Nyugalmat nem talál.
Hallom, amint így szól: ...a keserű pohár...
Körülnéz, és nehéz lélegzés hallatszik:
A virrasztó csapat minden tagja alszik.
Ébredjetek! - mondja. S még ajkán van a szó,
Már ott áll mellette Júdás, az áruló.
Rekedten zihálja: Mester! - S megcsókolja.
A felbérelt banda Jézust ott elfogja.
Mindnyájan elhagyják. Mindnyájan elfutnak.
Ilyen éjszakája még nem volt e dombnak.
A Nagytanács előtt. Főpapok és vének.
Ők már tudják, mi lesz. - Halálos ítélet!
Aztán egymás után hamis tanúk jönnek.
Csak nem mind megbukik. Zavaros a szöveg.
Jézust dühös kopók szinte széjjeltépnék,
De halálos bűnre nincsen bizonyíték.
A főpap kérdezi: Te vagy-e a Krisztus?
Mindegy, mit válaszol. Az ítélet biztos.
Majd felzúg a tömeg: Feszítsd meg! Feszítsd meg!
Rugdossák, köpdösik. - Ne sajnáld! Hé! Üsd meg!
Mondd csak, Simon Péter, mért állsz a tűz mellett?
Dideregsz valóban? Meg kell melegedned?
Na, de ilyen áron? - Jön is egy szolgáló,
S mielőtt tagadnál, ő az első vádló.
Jön másik is, sőt, egy harmadikat látok.
Kérdezget, és Péter ajkán fakad átok.
Nem ismerem Jézust! Soha nem is láttam!
Hiába kérditek hárman is, vagy százan!
A nagy átok után száját be se zárja,
Amikor egy kakas a hajnalt kiáltja.
Fényes úr Pilátus és nagy a hatalma.
Kérdezi: Te vagy-e a zsidók királya?
Megváltónk azonban hallgat. Nem válaszol.
Csupán két szót hallok: Te mondtad. - Ennyit szól.
Különös szereplő kerül most a színre:
Barabás, a hírhedt rablók fővezére.
A háttérben már meghozták a keresztet.
Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek?
A ti népeteknek ez ősi szokása:
Egy fogoly szabadul, ha eljön a Páska.
Jézus, vagy Barabás? - Ez itt a nagy kérdés.
Az már egész biztos, hogy lesz egy kivégzés!
A papok uszítják a megcsalt tömeget,
Sugallják, hogy kiáltsanak feszítsd meg!-et.
De nem Barabbásra, hanem a szelídség
Áldott Királyára. - Megvadult, szegény nép!
Jön az ostorozás - kötéllel, korbáccsal,
A megkoszorúzás tövis-koronával.
Jön a gúnyolódás kaján térdhajtással,
A felmagasztalás köpködéssel, nyállal.
Mikor kigúnyolták, ruháit letépték,
Köntösét szétszabták, - vérén szerzett érték -,
Czirénei Simont rákényszeríttették:
Jézus összeroskadt, vigye a keresztjét!
Tántorogva lépked a Golgota-dombra...
Pénteken délután. Éppen három óra.
Könyörtelen szívvel keresztre feszítik.
Mindenki megveti. - Ő szeret mindenkit.
Keresztjén felirat, rímel a sok vádra:
Ez itt Jézus Krisztus, a zsidók királya!
Kezén-lábán sebet vas-szövegkel ütnek,
Vérpatak csörgedez, forrása az üdvnek.
Sokakat megmentett! - Magát odaadja,
Hogy ragyogjon ránk az örök élet napja.