Valamit mindig elveszel,
és valamit újra adsz.
Valamit mindig eltakarsz,
valamit megmutatsz.
Itt mindig megsebez balod;
szelíd jobbod beköt,
Fáradtságom leoldozod,
hogy adhass új erőt!
Itt bús szememnek könnye hull,
hogy lágyan letöröld,
Itt eged a földre hajol,
és mennyé lesz a föld.
Itt végződik minden utam,
és itt kezdődik mind.
Fáradt lábam itt megpihen,
hogy induljon megint.
Itt mindig sírva meghalok,
s életre támadok...
Uram, kereszted drága hely;
mellette maradok!
ÁMEN