Atyám! Köszönöm a fényt
s a Fények Fényét:áldott Fiadat.
Köszönöm szememet,hogy látok,
és szívemet,hogy látlak--látva Őt.
Köszönöm a nyüzsgő nappaloknak
kemény,keserű-édes,emésztő robotját
s az éjszakákat,amikor Te folytatod csendben,
amit én elkezdettem nappal,
s te elkezded bennem és körülöttem.
amit majd új nappal folytatnom nekem kell.
Köszönöm az Időt.
A Múltat,melyben ottmaradtam,
a Jelent,amelybe bölcsen engem is beleszerkesztettél
s a Jövőt,melyben kitartó kegyelmed folytán
ott látom még a nekem kihagyott helyet.
És köszönöm a még távolabbi,sejthető jövendőt,
hol idő nem lesz többé.
csupán csak Te meg én.
Köszönöm ezt a borzongatón-gyönyörű száguldást,
melyben a súrlódásoktól forróvá tüzesedett öntudat
szilaj-merészen,mint egy űrhajó
vágtat a végtelenbe:Feléd,Hozzád.
Köszönöm a bűnömet,amelyek földre kényszerítettek
Téged,égi Szerelmem,Megváltóm......
Másképp hogyan lehettél volna enyém?!
Veled boldog vagyok kimondhatatlanul,
s néha azért vétkezem csupán,
hogy Benned leljek enyhülést vétkemre,
Köszönöm a kesernyés próbák prését
s a kő-súlyú,búsító bánatokat,
melyek alatt kicsordul életemből
a gyermeki ragaszkodás mézízű mustja,
s kihull lelkemből
a hitetlenség szennyes törkölye.
Köszönöm a vakot,akinek tegnap este
rongyos sapkájába ejtettem egy forintot,
és köszönöm,hogy megáldottad ajkam
vigasz.forint-szavakkal,amelyeket odaadnom
vakoknak és lelki nyomorékoknak---hivatásom..
halálosan komoly,nagy kötelesség.
Köszönöm a karmos embereket,
hűtlen barátok és hű ellenségeimet,
kik kusza ábrákat karmolnak naponta
arcomra-szívemre.
Tudom: ujjak hegye nagyon sokszor
a Te szent akaratod estköze,
hogy kiformáld velük rajtam
arcodnak egy-egy drága, finom vonását,
míg len kiábrázolódik
Krisztus hatalmas lénye bennem.
És köszönöm a szavak faragva formálható
oltárköveit,
melyekből most is oltárt emelhettem,
hogy hódolattal megáldozzam rajta
---jó illattétel áldozataként----
Atyám,Neked,a szívemet.