Múló időm, Uram, teremtőm,
csak forgács az időtelenből.
A véges út, a földi pálya
a teremtés hasadt szilánkja.
Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?
Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is idejöhettem: é l n i!
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,
mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit Krisztusa éltet!
Menedékem: az örök élet!