„Én elmegyek az egész földnek útján”. (1Királyok 2,2;)
Mind elmegyünk…”
A lombjavesztett fák alatt,
ahogy tavasz, nyár, ősz, tél elhalad…
Pár múló pillanat
e földön tengő-lengő életünk,
„mind elmegyünk…”
És elmennek a fák is nemsoká,
és elmennek a folyók, a hegyek,
világrészek és világtengerek,
és elmennek a bolygók, csillagok
amikor rájuk szól majd a „VAGYOK”.
„Mind elmegyünk”.
Majd én is elmegyek,
de – meglelem az elkészített helyet!