Ferenc Gabriella

Mennyben lakó...

Mennyben lakó én Istenem Tomboló vihar, gyönge szél Tenger patak hozzád beszél Legyen áldott a Te neved. Ha néha gondolatok gyűlnek Mesés tündérország emlékét idézem S imára fogom a két kezem Vadregényes tájai elém tárulnak Kár, hogy a vének megöregszenek Óh, Istenem segíts Turul madár Repülj föl, állj meg a bércek felett, hogy megismerd a rónák fiát, Ős források kristályából meríts keveset Játszál színekkel mint délibáb. Fenyves erdők mélyén alszanak varkocsos vitézek kőkirály, csontkirály. Óh Istenem ima varázslata Álom, te csoda álom vala Álmainkon arany csókos illat Fellebben a bánat fellege S eljő mint sötétben a csillag közös otthonunk melege. Óh, Istenem hozzád fohászkodok Szeretnék a nemzetemre gondolni Ház és haza, ország és nemzet Nem Pénzre épül Hisz mérni a Hitet arannyal nem lehet.