A berkeágak selyem szemet raknak.
Erdő s mezőre fűasztal terül.
Jön a Király! Így szókat hangoztatnak…
-Az elnyomásunk majd megsemmisül!-
Indult a felkent szelíd szamárháton,
arca, s ruhája munkás, fénytelen.
A nép keservét felöltve magára,
de földi pompa Neki idegen.
Jóságmagot ültetett e világban.
Tanítva, s példán erre oktatott.
Elénk élte, hogy szeretet-igában
harcolva élni boldog állapot.
Jézus Krisztust nem ismerték el hősnek,
mert alázata rejtett hatalom.
Ezért a „fény” az, mit zászlóra tűztek
követői a Húsvét tavaszon.
A barkaágak selyem szemet raknak,
megismételve ezt a „Nagy napot”.
Ha ma köszön ránk, hívei mutatnak
közönyt, avagy dicső hódolatot?
Örök e kérdés! Válaszoljatok!