Édesanyám! Bennem zenél e szó,
mint lágy folyó, hullámot ringató…
Minden betűje egy aprócska hab,
múltat jelennek, majd jövőnek ad.
Láthatatlan, átformál engemet
olyanná, kit csak Te érthetsz meg.
Azért lett „ÉDES” az én jó Anyám,
mert látott, mikor más nem ismert rám.
Megsejtette, hogy ép Ember vagyok,
és élhetek, ha ÉLNI akarok!
Áthidalta a nagy göröngyöket,
hogy elérhessem azt, amit lehet.
Édesanyám! Ha megfogod kezem,
én felnőttként is éppúgy élvezem…
Nem is kívánok más hangzatokat,
mindvégig EGYÜTT rójuk az UTAT!
Sohse fogadjuk el, hogy „NEM LEHET”,
mert Isten mindenen átvezetett.
Édesanyám! Sok szépet mondhatnék,
DE TOLDALÉKNÁL NEM LENNE EGYÉB!
Azt már tudom remekbe alkotott
anyák között: kaptál tetőfokot!
A TEREMTŐ intsen, ha feledném:
LEGFÉLTETTEBB vagy a földkerekén!