Az Isten vár,
az Isten kér.
Atyaként a világban él.
Lát sok hiányt,
mindent, mi bánt,
fénykarjával öleli át.
Mint látó szem
bölcső. Érzem.
Benn lobog a történésben.
Már a káosz,
nem korlátoz,
szeretettel vonz magához.
Ember hiba…
Isten Fia
életével átértékel.
Jött az óra,
végső szóra
nagy kíntenger vált valóra.
Megy a HEGYRE,
ragyog TESTE,
bút, keservet megszüntetve.
Másképp szól ma
létünk húrja;
Ő mindenki pártfogója.
Ím a LÉLEK
kegyelmének
nyoma itt lenn dicső ének,
mert a forma
belénk oltva
reménységünk igazolja.
Galamb, Tűzjel…
Türelmével
dőlt, kanyargós útra serkent.
Majd eléred!
Eltölt téged!
Személyenként lesz EGÉSZED…