Én sem vagyok más, csak hajótörött,
akir az élet partra nem lökött.
Az óriási küzdő térfelen
csupán családom evezett velem.
Picike bárkám sokszor elmerült,
hiszen a látszat ívére került
mint értéktelen, hitvány kődarab.
A hullám – látod? – Ide-oda csap.
Pedig a világ gyöngykagyló gyanánt
szavakra vár, mi enyhít bánatán.
E cukormázas porhüvely helyett
SÉRÜLTEK adnak lelki többletet.
Tudom, nincs két összefort sors, vagy út,
mely így, vagy úgy a végtelende fut…
Ha meglátsz, minket, ne mondj érveket!
Nyújtsd inkább Istent, Ő a SZERETET.