Jézus mint jó pásztor, szívek vizsgálója,
szelíden tekintett egy buzgó ifjúra.
Gyengéd kegyelmekkel magához ölelte:
Nyájam, kedves Fiam! A Mennybe tereld be.
Így kezdődött papunk boldog hivatása…
Ezer tüske szúrta. Sose nézett hátra.
Egyre erősödött Isten hívó hangján;
tanult, buzgólkodva az oltár zsámolyán.
Ez a szent kötelék erősödött benne…
Papjává fogadta Melkizedek rendje.
Csiszolják, tisztítják szolgálati évek.
Bárányokért élő áldott ez az élet.
Az úrnak hajlékát virággal, gyertyával
ékesítve toldja az áldozatával.
Buzdít, utat mutat, vagy gyengéden korhol,
hogy a hívei közt sohse legyen konkoly.
Egyháza tagjai megköszönik Néki
a hitet, lemondást, mellyel tanít élni.
E köszöntés által szívüket is nyújtják,
egész papi lényét imáikba fonják…