Istenember, Oltárszekrény foglya,
Sebzett Szíved életünk dobogja.
Vársz bennünk fehér Szentostyában,
mint a hajnal, életek homálya.
Istenember, Üldözött Barátunk.
Hol ellened, hol érted kiáltunk.
Megfeszítjük Benned földi testünk,
máskor múló javakért törekszünk.
Istenember, Lelkek koldulója.
Szent Vércsepped indít mindig jóra.
Rádöbbentesz, Te már mind átélted;
örömet, bút, mit éveink kérnek.
Istenember, örök Ital, Étel.
Világ elől te vagy menedékhely.
Bűn, kísértés vágtathat nyomunkba,
ha kezünket szereteted fogja.
Nem félünk, mert velünk maradsz végig,
s irgalmadból elérünk az ÉGIG.