Életünk szent napja oltárszekrény foglya
aki átlényegülsz minket összefogva.
Felemelkedsz, zuhansz vissza le a mélybe…
Szállj be FIÚ ISTEN az ember szívébe!
Pici kenyérkébe rejtett az alázat.
Ó, mert a gőgösök százszor leigáztak,
De Te mégis itt élsz, nagy, szent buzgalomban.
Térj be hozzánk, Jézus! Pihenj meg nyugodtan!
Szüntesd meg ránk ragadt hínárját a bűnnek!
Veled találkozni legyen újra ünnep!
Áldozatod ne tedd becstelen kezekbe!
Légy e romlott világ el nem égő lelke!
Áldott szenvedésed van jelen a borban,
sok-sok földi botlást fogva egy csokorba.
Mindegy, hogyan vallják asztalközösséged…
Egyformán permetez titokzatos Véred.
Vihetünk magunkkal munkába, családba,
tomboló tömegbe, csendes némaságba.
Rajtunk áll, mi módon ismerik fel lényed:
Történelmi személy, vagy boldog ígéret?