Farkas Eleonóra

Napjaink könyörgése

Az árnyak nőnek, reng a mélység, agyakat koptató sötétség milliók lelkét köti gúzsba. Mondd Uram! Mi ez, ha nem próba? Tudatlanná lesz a nemzet, s a balgák itt oltárt emelnek. Készek pusztító áldozatra. Ajkad mért nem nyílik panaszra? Leigáznak gazdag népek, körbevesz folyondár ígéret. Szenved, ki adja, tűr, ki kapja. Szomjazunk mesteri szavadra! Csituljanak el a viszályok s a vért parázsló tüzes átok! Egy a másnak ne legyen rabja! Indulj el új keresztutadra, hogy ne lehessünk leigázva! Az őseink áldott honában jogaink tudjuk gyakorolni, s ha kell, hát Veled porba hullni!