Csípős szél marja fel a kikelet testét,
veszélyben az évszakok diktálta szövetség.
Árvizek, hurrikán követel új rangsort,
halljuk, a sok madár halkabb dalra hangolt.
Más helyen hiányos a virág teríték.
Szótlanabb emberek a megélhetésért
harcolnak szüntelen: …mert a hazát tépik,
kik a történelem eszméjét nem élik.
A nemzet nem lehet csak máról-holnapra
a hirdetett rendelet, minek nincs alapja.
István királyunk jogara, pálcája
emelkedik fölénk, mert a népe árva.
Ne félj, szorgos munkás, hogy nem lesz kenyered!
Süt nég az arany Nap, búzát érlel neked!
Fordúlj Istenedhez, megbecsülnek mások,
maradandó érték hull majd vissza rátok!
Lágy szellő simítja a kikelet testét.
Létrejön, feltámad majd a közös egység,
mely szívben születik, újjáéled minden.
Tavasz, Magyarország, újulj meg e hitben!