Ablakodból nézz vissza ránk, Karácsony!
Díszeidet hintáztasd fenyőágon!
Kacsints felénk fényfüzér szemeiddel!
Súgd! – Él még köztünk becsületes ember!
Jöjj, állítsd fénybe tegnapok magányát,
s a jövőjüktől rettegőknek árnyát!
Öltöztess fel sok hétköznapi percet,
napot, órát, melyek meg nem feleltek!
Ne fedd le még a szeretetnek kútját,
a későn érkezőknek vándorútját!
Nem volt tüzük, amit gyújthattak volna,
ezért kószálnak még világakolban.
Ablakodból nézz vissza ránk, Karácsony,
hogy ki észrevett, egy évet se várjon!
Szándékok, tettek, egymásra lelt remények…
Ünnepkövetve is zengjen dicséret, hogy
Ünnepi dísz a hallgatása.
Ki sir, fázik, panaszkodik,
az már karácsony útját járja.
Benne rejtve a csöpp Király,
AKI velünk élt, ÉGBE vár!