A holdsugár még élesen ragyog,
de hunyóban vannak a csillagok.
Az ereinkben megfagyott a vér,
bár nem vagyunk rosszabbak senkinél.
Várakozunk és nyugtalan szívünk…
Kétezer éve virágzik hitübk.
Mikor jön végre el a nagy Király
ki minden népért egyformán kiáll?
Hangoztatjuk, hogy szent az igazság.
Félrecsúszik és marad: a gazság.
Kihűlő eszmék tűnő romjai,
Hozzád megyünk Uram, kiáltani
úgy, ahogy tettük századokon át.
Ó, adj nekünk új kegyelemruhát!
Hulljon reánk az áldott Vérözön,
ne sanyargasson többé kín, se könny!
Legyen újólag büszke a magyar!
Vigye is végbe azt, amit akar!
Legyen köztünk egy erős kötelék
a hit pillére, s nem inog a lét.
Bízzunk benne, hogy itt az Alkotó,
s lecsendesül a megvadult folíó.
A békehonba mindenkit elvezet,
s karöltve lesznek ott az emberek
együtt az Úrral, mindenek felett.