Harsonát fúj pajkos tavasz,
üzen a pataknak:
gyűljön össze minden kamasz,
kinek merész terve alatt
magyar vágy virradhat.
Sorba jönnek a hont védők
mondani beszédet:
hazánk szenved láncra verve,
széjjel van már szeletelve,
szaggatták a népek.
Mozdulnak a hősi hantok
a bús anyaföldben…
Megragadnak kardot, lantot,
fohászkodó nagyharangot,
s szólnak könyörögve:
Testvéreim! E szép tájon
éljetek vidáman!
Ne fussatok szégyenkezve,
jobb életért versenyezve,
barbárok nyomában!
Őrizzétek a Szent Lángot,
átadva fiaknak4
Vezessen a reménysugár4
A helytállás babért talál,
Századok szólhatnak…
Gyümölcsöt aratnak
fészkén öntudatnak.